Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldog születésnapot Claude!

2008.02.18

Claude Makelele volt a 2003-as nyári átigazolási szezon egyik legérdekesebb figurája: bár a Real Madrid középpályássorában bérelt helye volt, mégis elkívánkozott a csapatból, mert kevesellte évi 1.2 millió eurós fizetését, s a dupláját ígérő Chelseabe igazolt - 23 millióért. Most jól keres, de hát otthagyni a Real Madridot... A Real természetesen örült a rengeteg pénznek, Beckhamért sem fizettek ennyit - no meg azt sem szabad elfelejteni, hogy Makelele már 30 éves! Mindenestre a francia válogatottban komolyan számoltak vele 2004-es visszavonulásáig, ami nem is csoda, lévén ő a világ egyik legjobb védekező középpályása - pechére a legjobb is francia, Patrick Vieira személyében.

Makelele a Kongói DK fővárosában, Kinshasában született, s ott is nőtt fel. Apja a zairei válogatott tagja volt (Zairéből vált ki később a Kongói DK), így volt kitől örökölnie tehetségét. Később családja a Franciaországban profiskodó papa után költözött, s Claude itt tanulta meg a játék alapjait - a Melun nevű kölyökklubban együtt szaladgált Lilian Thurammal! Claude a Stade Brest csapatában nevelkedett, de a felnőttek között nem kapott szerepet a 2. ligás klubban. A fiatalok között viszont remekelt, így amikor az északi csapat tönkrement, örömmel szerződtette őt az FC Nantes gárdája. A Ligue 1-ben 1992 augusztusában mutatkozott be a Metz ellen, s öt évet töltött el a kanáriknál. 1993-ban bejutottak a kupadöntőbe, s egy évvel később óriási meglepetésre megnyerték a bajnokságot is! Olyan remek játékosokkal léphetett hétről-hétre gyepre, mint Desailly, Karambeau, a gólkirály Loko, Cauet, Naybet, Siasia, Ziani - őt pedig Aimé Jacquet szövetségi kapitány beválogatta a norvégok elleni csapatába (1995. júl. 22.)! Mint felkapott játékos, el is hagyta a La Beaujoire stadiont, s némi hercehurca után a Marseille-be igazolt, ahol együtt játszhatott Piresszel, Maurice-szal és Ravanellivel.

Makelele itt is kiválóan, sokat futva játszott, s bár a hazai rendezésű VB-n a keretbe sem került, de a spanyol Celta Vigo így is 2.3 millió dollárt adott érte. Hispániában is hamar népszerű lett dinamikus, kemény, lelkes és megbízható játékának köszönhetően, a kékeknél remek középpályássort alkotott Karpinnal, Vágnerrel, Mosztovojjal és Celadesszel együtt. Annyira jól játszott, hogy ő lett a legjobb idegenlégiós védekező középpályás a La Ligában, s 2000-ben, amikor a Real eladta Redondót a Milannak, őt, Celadest és Flavio Conceicaót vették meg a csapatkapitány helyére. Eleinte félt is a konkurenciától, de hallgatott a Real Madridba igazolt Christian Karambeau-re, egykori Nantes-i játékostársára, aki csupa jót mesélt a királyi klubról. 14 millió eurót fizettek érte a fehérek, de a 2000-es EB-ről ennek ellenére is lemaradt - azzal kárpótolta magát, hogy kihagyhatatlan lett a Realból, nyert két BL-t, egy Világkupát és egy spanyol Szuper-kupát. 2002-ben végre ott volt a Világbajnokságon a gallokkal - pechére csak egyszer, a dánok ellen játszhatott, a felgyógyult Zidane-nal együtt. A trónvédésre készülő franciák nyeretlenül estek ki csoportjukból... A királyi klubban nagyon lelkesen játszott, sokan őt tartották a középpálya igazi lelkének - bár szerintem jó néhány gólnál lemaradt emberéről. 2003. szeptember 1-jén váratlanul aláírt fizetési vitái miatt Abramovics világválogatottjába, aki némi gondolkodás után ráígért Makelele madridi kétmilliós fizetésére.

"Négyéves szerződést kötött a londoniakkal, amely lejártakor már 34 éves lesz, tehát valószínűleg a londoni kékektől fog visszavonulni a gyémántkemény francia - s talán a 2004-es EB lesz utolsó nagy világversenye." - írtuk róla a portugáliai torna előtt. S lőn: a franciák mostani szokásuk szerint mélységesen leszerepeltek, hősünk is maradt a kispadon Vieira miatt. Az EURO2004 után generációja nagyjaival együtt - Thuram, Barthez, Zidane - ő is visszavonult a válogatottságtól, azaz csak a Chelseare kell koncentrálnia. Fel is kell kötnie a shortot, ugyanis érkezett mellé vetélytársnak Abramovics kedvence, az orosz Szmertyin, később a cseh Jarosik is. Mourinho sokkal jobban megbecsüli Makelele emberfölötti futómennyiségét, küzdeni tudását, mint az olasz Ranieri, aki alatt hol bekerült, hol kikerült a kezdőből. Bár hősünk már kritikus korba lépett, hiszen 1973-as születésű, de a Lampard-Makelele-motor eddig remekül hajtja előre a Chelseat! Makélélé hat kivételével az összes Premiership-mérkőzésen kezdőként lépett pályára, átlaga 6.7 volt, ami kiválónak számít egy pályafeltúró-fűkoptató szakembertől, ráadásul az utolsó három fordulóban lőtt egy (győztes) gól és adott két gólpasszt - utoljára még 1999-ben talált be a Celta színeiben bajnokin!

Tavasszal Raymond Domenech szövetségi kapitány mindent megtett azért, hogy visszacsábítsa a játékost a nemzeti tizenegyhez, ám Makelele nem gondolta meg magát, a két kék együttes közül csak a londoniakkal hajlandó foglalkozni a jövőben. Mourinho is maximálisan elégedett Claude-dal, ezért 2005 májusában egy új, hároméves kontraktust kötöttek vele.
"Egy új szerződést írtunk alá, azaz a karrierem végéig a Chelseanél maradok." - nyilatkozta büszkén a futógép

Jelöld ki a szöveget ha nem látod!!!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.